Zsófi:

Sziasztok! :)

ez a nap is tele volt izgalommal :) nekivágtunk felfedezni az óceán partot :)

készültünk a piknikre, vettünk szenyákat a boltban, amit előtted raknak össze és persze eletronikusan egy érintőképernyőn lehet megrendelni: beállítva milyen bucival milyen öntettel, zöldséggel stb. :) aztán irány a part! egy nemzeti parkba mentünk... megnéztük amerika legrégebbi világítótornyát, ahova 91 lépcsőfok vezetett :) de a kilátásért megérte :)

aztán lementünk egy csendes partszakaszra, ahol csak néhány autó volt a parkolóban.. hát utólag megértettük miért! farkaséhesen meneteltünk az égető kavicsos homokban, hogy végre együnk :) le is telepedünk mire jönnek a legyek... na most, ezek nem akármilyen legyek voltak... de tényleg :) úgy csíptek hogy csak na.. érzésre rosszabb volt mint a szúnyog! szóval képzeld el ahogy ott leülsz az idilli környezetbe és hirtelen rádszáll vagy 6-7 legyecske és megharapdálja a lábad :))) hát először a vízhez menekültünk de ott se bírtuk sokáig, úgyhogy nekiálltunk izzadva visszavonulni  a pakkokkal a kocsihoz.. ami azért volt nehéz mert nem volt szabad kezünk elzavarni a lábunkról a legyeket.. tehát tehetetlenül tűrtük... :)))))))))))

no de túléltük ezt is :)))) Manhattan-ről jó fotókat tudtunk azért készíteni :) nekivágtunk 1 távolabbi partnak... tippeltük is, hogy most majd jönnek a gyilkos madarak.... no de nem jöttek hálistennek :) gyönyörű volt a part, és hatalmasak a hullámok :) hihetetlen erővel taszítottak a földre, meg is üttöttem a térdem többször :) hősi sérülések :))) hiába próbáltam minden erőmmel felállni, csak egyre előre utána meg hátralökött... a természet ereje újfent...

szóval összegzésként az óceán korántsem olyan mulatságos dolog :)))) mindenféle veszélyeket rejt... de lenyűgöző is egyben...

Peti:

A muklim olyan frankón leírta a mai napot, hogy nem is érdemes több szót vesztegetnem rá. Viszont ha már ilyen jól összehasonlítottam a wc-ket, az előző bejegyzésben, most következzen a közlekedés. Hát hihetetlen, hogy utak és közlekedés tekintetében mennyivel előttünk járnak. Itt az alsóbbrendű utak is olyanok mint nálunk az autópályák. A két irány sehol nem találkozik egymással lévén köztük vagy két méter növényzet, és van vagy 3-4 sáv irányonként. Gondolom azért persze falun más a helyzet, mindenesetre akkor is megdöbbentő ezt látni. Amin viszont csodálkoztam, hogy az utaik minősége viszont vetekszik a mieinkkel, és nem éppen jó értelemben. Szóval elég kettős a helyzet...

Na mára ennyi, lassan szunya, mert holnap korán megyünk NY-ba.