A nagy vizen túl

Sziasztok!

viszontagságos felszállás után szerencsésen landoltunk... 2 órás késéssel :)

Áginak és Tominak ezúton is köszönjük a reptéri meglepetést :-DDDD  nagyon örültünk Nektek :))

hálistennek az egyik nagy bőröndünk épp Mexico City-ben jár.... de holnap már remélem viszontlátjuk 3 átszállás után darabokban....

de amúgy minden ok :) szuper volt ez a pár hét :)))

a blog lemaradásokat igyekszünk még pótolni, no meg most jön a nagy képválogatás :)

most megyünk is valami hazait enni, nem is tudjátok mennyire örültünk délután egy kis kenyérnek :)))))))))))

*Zsófi*

u.i. az egyik degunk meglógott és egy hét alatt szétrágcsálta a lakást :) de Bubinak köszönjük a deguk sikeres gondozását :))))) végülis túlélték :))))))))

reméljük Mango-t jobb állapotban találjuk majd Peti szüleinél :)))))))

Brooklyn Aquarium, fóka show, 3D óceán mélye, reptér

autó vissza, vásárlás, WALLE rajzfilm, IHOP palacsintázó, pakolás

ööööö majd még alkotok ide :)

Peti:

Na hogy ne mindig Zsófi írjon, most én következem. Eddig itt szunyáltam mellette, amíg pötyögte az előző mármár Háború és békét megszégyenítő hosszúságú bejegyzését. Itt most épp nagyon durván meleg van, hiába van még csak reggel kilenc. Najó, tudom hogy ez senkit nem érdekel, jöjjön a pénteki nap.

Végül késő délután értük el a hegyek lábát, és Zsófi már jó előre parázott hogy nem találunk majd szállást, és a sötét utakon fogunk késő éjjel bolyongani egyedül. Na ehhez képest egész komoly forgalom volt az utakon. Amikor az első tavat megláttuk majd leesett az állunk. Tudjátok hogy nagyon hegymániásak vagyunk, úgyhogy várható volt hogy tetszeni fog nekünk ez a környék. Na igen, végülis ezért is jöttünk erre :)

Szóval az első tó, ami gyönyörű és elég nagy is volt, még rajta sem volt a térképünkön, úgyhogy kezdtük sejteni a többi tó méretét... Itt meg is álltunk vacsizni, ami utólag nem volt olyan jó ötlet, mert nem ettünk valami finom vacsit, de lassan ezt is megszokjuk. Illetve ha már kaja, bár a főétel zsíros volt és sok és még sorolhatnám, a leves viszont isteni volt. Gombakrémlevest ettünk, mégpedig olyna finomat, amit eddig csak nagyon ritkán. Mondhatni anyukám gombakrémlevesét megszégyenítő volt. Aztán indultunk tovább. Majd minden utunkba eső tónál megálltunk pár percre, az egyik partján még őzikékkel is találkoztunk, akik éppen kaját kunyizni jöttek az apartmanok közé a hegyekből. Zsófit majdnem el is gázolta az egyik.

Most keltem, úgyhogy kicsit összeszedetlen vagyok még, de hát ez van :)

Mivel kezdett sötétedni, lassan szállás után kellett néznünk, és mivel az előző nap elég drága volt a szálloda most kicsit olcsóbb kategóriát kerestünk. Hát találtunk is :) Igazából ennél a tónál ez volt az egyetlen szálláshely, így nem sok esélyünk volt válogatni, de ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor az a borzalom szó lenne :)

A fürdőszoba úgy nézett ki, hogy végül a cicamosdás mellett döntöttünk, és a zuhanyzót nem mertük kipróbálni, majd ha feltöltök pár képet asszem megértitek miért. Az ágyak talán a második világháború környékéről maradhattak hátra az utókornak, sófié úgy himbálódzott a hatalmas rugókon, hogy reggelre tengeri beteg is lett. :)

A másik nagy előnye a szállásunknak, hogy a környék egyetlen kocsmája fölött volt, így hálistennek "nem" volt nagy hangzavar egészen hajnal kettőig. Minden helyi fiatal ide járt, sebaj, ezt is ki kellett próbálni egyszer :)

Amúgy a körülményekhez képest elég jót aludtunk, és korán reggel indultunk is tovább. Vettünk reggelinek valót még előző este, amit az egyik tó partján vadregényes környezetben fogyasztottunk el.

Mivel elég kevés időnk volt csak a hegyekre, ezért komolyabb túrát nem tudtunk tenni, csak kisebb séták fértek bele a feszített programba, hiszen estére már Bostonban kellett lennünk.

Zsófi:

Szerda reggel gyors pakolás, ami megint nehezen ment, mivel előző este értünk haza későn Washington-ból. A ruhák még nem száradtak meg a szárítóban, ezért először elmentünk az autó kölcsönzőbe. Egy szinte fekete (hivatalosan sötétkék) Dodge-ot kaptunk (autó típusról Petit bővebben :) amit mikkamakka stílusban Dodgi/Dodgee-nak hívtunk :))

Ő lett társunk a nagy túrára, felszerelkeztünk 1 hatalmas térképpel, aztán indulás. Na a kezdet ijesztő volt. Rögtön eltévedtünk, megálltunk, átszambáztam az úttesten 1 árushoz, aki nem akart segíteni, merthogy sok a dolga. jó, találtunk 1 benzinkutat végül, ahol inkább kifejezték az amerikai vendégszeretetet :)

7 órás utunk volt a Niagarához :) utána már csak egyszer hittük, hogy eltévedtünk, mert ijesztően nagyok voltak az exit (kijárat) számok, ami a térkép szerint már északon volt :))))))) de aztán rájöttem, hogy más színt kell nézni a térképen :)))))))

Átértünk Kanadába végre :) a szállásunkat persze Peti a nagy sietségben nem írta ki, így találomra néztük az utcákat, hátha meglátjuk. Megláttuk. :) Örömteli tusolás után, ahogy lemostuk az út porát indultunk a vízeséshez.

A csöndes utcánkból mintha hirtelen az olasz tengerparti nyaraló övezet központjában találtuk volna magunkat. Őrült fények, emberek, vendéglők, szellemkastélyok, vidámpark, hangos zene, turista csalogató gagyi látványosságok tömkelege. Nem is gondoltuk, hogy ilyen nyüzsgés lesz este 11-kor. Még éjfélkor is hasonló környezetben sétálhattunk. Felültünk egy óriáskerékre, majd közelebbről is megnéztük a kivilágított vízesést. Nagyon szép volt de azért kissé csalódottan baktattunk haza, egyrészt a nemvárt túlzott turista paradicsom miatt, másrészt a vízezés kis mérete miatt. :) Ettől még isteni vacsit ettünk végre és Zsófi vidáman pattogott a szállás fele a kis beteg Petijével.

Másnap kaptunk kárpótlást :)))) Kiderült, hogy csak 1 része volt kivilágítva, és nappali fényben lenyűgöző volt az egész. Közelebb mentünk hajóval, sőt bele is mentünk a vízesésbe kicsit ami garantált özönvizet jelentett. De használtuk a filmekből jól ismert kék esőkabátot. Igazi élmény volt ilyen közelről érezni az erejét. Átmentünk az amerikai oldalra is, ahonnan meg a tetején mászkálhattunk és fenntről nézhettük meg. Megint kaptunk egy kis napszúrást, mert őrjítő meleg volt és tűző nap, úgyhogy bágyadtan vonszolódtunk át a másik vízeséshez. Gyönyörű volt megintcsak. Egy kis hidratálás után, folytattuk autós túránkat egy spontán kiválasztott következő állomás felé: Finger Lakes.

 A Finger Lakes New York állam borvidékén található, kvázi nagyobb méretű balatonokat jelent. :) az első szimpatikus helyen megálltunk szállást keresni, mert már későre járt az idő. Kicsit drágább lett, mint amit akartunk, de a fáradt banda inkább elfoglalta. Rögtön elmentünk a kinti fűtött medencét kihasználni, de már bezárt este 9kor. :((((( Így maradt reggeli feladatnak. isteni jót aludtunk a hatalmas ágyon, Petit kúráltuk, aztán másnap kipihenten indultunk megnézni a tavat.

Útba ejtettünk egy régi történelmi hangulatú városkát, ami tiszta Pleasantville (láttátok?) hangulatú volt. Minden tündéri volt benne és közvetlenül a tóparton feküdt. Vettünk 1 New Yorki borocskát is a későbbiekre.

Délután folyattuk utunkat a hegyek felé: irány az Adirondack Mountains.

Sziasztok!

csak epp 1 sort irok, mar Bostonban vagyunk a hotelben, minden ok :))))

holnap mar megyunk vissza New Jersey-be!

jartunk a Niagaranal, Finger Lakes majd nemzeti park hegyi tavakkal es ma este ertunk Bostonba :)

bovebben kesobb :))))

Zsofi

na sziasztok!

nyitok már egy patrióta bejegyzést is, hogy kedves munkatársaimmal megoszthassam, mennyit gondolok az anyacégre :))))))))

illetve hányszor jön velem szembe :)))))))))))))

najó, szóval tényleg keresem a szememmel :) pl ma a kávémba nestlés vanília-tejszínt öntöttem... és jó érzés volt :-DDDDD

egyelőre néhány kép van, de még majd töltünk fel..

ez éppen a Times Square ahol ezek a besült reklámtáblák mind a Nestlé kutyakajákat reklámozzák :)

íme közelebbről:

Niagara friss Nestlé vízzel az igazi :)

na ezt nem próbáltam ki :)

de a nyuszi ital jólesett nagyon :)

hegyi bolt az indián tónál, a helyi kutyusok is ilyen finomat esznek :))))

mmmmmmmmm.... ez szerintem nagyon jól néz ki :) de jó drága volt...

reggeli a nyuszival :)

és ami otthon nem nagyon van :)

Zsófi:

hát a nagy éjszakázás után tovább aludtunk, hogy bírjuk a túlélő túránk tempóját:)))

így beérve a városba rögtön a Holocaust Museum-mal kezdtünk, hogy még kapjunk jegyet. Tudtuk, hogy megrázó lesz... de hogy ennyi információt kapunk, ilyen jó felépítésben, az meglepetés volt... még most is ezen jár az agyam... és az emberiségen.. meg hogy az egész világ tehetetlenül ill. szerencsétlenkedve nézte végig és ki akart maradni... az egész világ hibája végülis hogy ez megtörténhetett: egy rendkívül okos őrült ember felépíthette a "kis" várát szinte egy szó nélkül...

nehéz volt visszalépni a turistáskodásba...

önkéntelenül is éreztem, hogy kezet kell mosnom... mocskos a kezem pedig nem "értem hozzá" semmihez...

kinn őrült meleg fogadott minket, irány a Capitol.. a szokásosnál is durvább csomag ellenőrzés igen kiborított minket... nem lehet nálad semmi tusfürdő v keksz v körömcsipesz. na most egy turistánál mikor nincs ez? a legrosszabb hogy letenni se lehetett ezeket! így először én mentem be egyedül.. felérve hosszú sorokra találtam, majd újabb csomagellenőrzés, mobil+fényképező letevés.. a táskámat persze nem tehettem le, csak ki kellett pakolni belőle egy polcra :( aztán lépcsőzés, sorba állás, újabb ellenőrzés! ezúttal gumikesztyűvel átmatatták megint a táskám (amit már szívesen otthagytam volna valahol inkább...) a csaj talált 1 kis papírtasakot, gyanúsan nézegette, kibontotta... csak nem a kis emlékkő a holocaust múzeumból?  na azt nem vihettem be... (nehogymá valamelyik politikust fejbe találjam gondolom :)) közben már sok idő eltelt, mire bejutottam a szenátus üléstermébe, már a vonatunk is veszélybe került... úgyhogy futááás... rohantam kifele.. akkora az az épület, hogy azt hittem sosem érem körbe :) Peti már nem tudott bemenni, ami nem baj, mert nem is érte meg :)))) kívülről sokkal szebb :)

Amtrak vonattal jöttünk vissza, így csak 3 óra lett az út.. nagyon gyorsan száguldoztunk :)

este vacsi Lara-val a Baja Grill mexikói étteremben, nyamiiiii még most fogjuk megenni a maradékot (mert persze ezúttal sem fért belénk az egész adag... :)

holnap irány a Niagara autóval, úgyhogy nem tudom milyen gyakran fogunk jelentkezni, de igyekszünk :))

Peti:

ahogy láttátok kiégtem, úgyhogy mára ennyi. Ja egy dolog, ami megint nem annyira a mai napunkhoz kapcsolódik. Képzeljétek el, eddig soha egyetlen vasúti átkelőt nem láttunk bármerre is jártunk. Nem hülyeség... Na csocsicsók a családnak, meg písz :)

Na egy kisebb szünet után újra a fedélzeten. Szóval. Először is a szervezetem feladta a küzdelmet az állandó fagyhalál és utána negyven fokon való aszalódás móluskerekében, egyszóval durván megfáztam. Ma már hálistennek az orrfújós fázisban vagyok, úgyhogy épp a harmicadik zsebkendőt fújom tele, de legalább nem fáj a torkom minden levegővételnél :)

Mivel tudom, hogy valójában a hogylétem vajhmi kevesetek érdekel, bele is csapok a lecsóba. Ha jól emlékszem az utolsó hozzászólásunkban még éppen Philadelphiában dideregtünk a gép előtt, ahol a klíma antarktiszi orkánokat megszégyenítő erejű és hőmérsékletű levegőt ordított éppen a tarkóm közepébe. Egyes Sherlocki logikával megáldott egyének most bizonyára párhuzamot vélnek felfedezni eközött és jelenlegi állapotom között, nekik ez úton is gratulálok éleslátásukért. Szóval este még nem tudtuk hogy is jutunk majd át a fővárosba, ugyanis a vonat olyan borsos áron vitt volna minket hogy úgy gondoltuk alternatív lehetőségek után nézünk. És hát mi más is jutott volna eszünkbe mint hogy stoppoljunk. Najó, mielőtt édesanyám szívinfarktust kap, a buszozás volt ez az alternatíva :) Bocs anyuc :)

Mivel az első busztársaságnak amit kinéztünk se híre se hamva nem volt a honlapon megadott helyen, és se a közeli boltosok se a rendőrök nem hallottak még felőle, ezért inkább egy ismertebb, de drágább Greyhound névre hallgató busztársaság mellett döntöttünk. Maga a buszozás elég klassz volt, pont mint a filmekben. Kicsit gettó társaság, elég laza sofőr, és jó hosszú menetidő. Aztán végre megérkeztünk Washingtonba, ahol mivel a szállásunk a város másik végében volt, először a nagy bőröndünkkel kezdtünk neki a város felfedezésének. Láttuk a Capitóliumot kívülről, aztán mivel mindenünk kivolt már a közel negyven fokban bőrönddel való sétálástól, ezért bementünk az első utunkba kerülő múzeumba. Na jó, most kicsit ferdítettem, mert hát ezt a múzeumot néztük ki és ezért mentünk be. Szóval az amerikai indiánok múzeumában néztünk körül, illetve ettünk is az éttermében, ahol indián ételeket lehetett megkóstolni. Ez még rendben is lett volna ha nem az én tökéletlen angolommal kellett volna kiderítenem hogy mi micsoda :) Végül azért elég türhető kajákat ettünk, de azért örülök hogy magyarnak születtem és nem indiánnak. Meg mondjuk rezervátumban sem szeretnék élni. Maga a kiállítás a mármár megszokottnak mondható profizmussal volt összeállítva, és ráadásul ingyenes volt, mint ahogy majd minden múzeum a városban. Szimpatikus dolog. Mindkettőt eltanulhatnánk mi magyarok is... Ezután Petike (ha valaki nem tudná így szólítom magam általában :)) legnagyobb örömére a National Air and Space múzeumba tértünk be. Na ez valami istenkirályállat volt. Jártam Skylab-ban, láttam repülőgép vezetőfülkéjét, az Apollo 11 földre érkező részének élethű mását, a holdra érkezés modelljét embernagyságban és még sorolhatnám. Nagyon izgalmas volt. Ezután a Holocaust múzeumot akartuk még megnézni, de már sajnos a nagy kiállításra minden hely elkelt aznapra, így maradt az elsősorban gyerekeknek szóló rész amit David's diary néven futtattak. Miután beléptünk egy kisfilmet nézhettünk végig, aztán pedig végigmehettünk a kisfiú emlékein időrendben a naplóból pedig idézetek segítettek abban hogy mindig tudjuk mit is látunk. Egy teljesen élethűen berendezett lakáson mentünk végig, aztán az utcán, ami a család akkor már betört üvegű összefirkált üzlete előtt vezetett el, előtte egy paddal, ahova persze csak árják ülhetnek le... Aztán láthattuk hogy az amúgy úszást imádó kisfiút kitiltják az iskola medencéjéből, utána irány a gettó, ahol beleshettünk a család pár négyzetméteres szobájába, ami egyben a konyha étkező előszoba és nappali is volt. Hihetetlenül magával ragadó volt az egész, és gyönyörűen volt megcsinálva minden. A végén aztán következett a haláltábor, hátborzongató volt és szívszorító. A napló tanúsága szerint csak a kisfiú és apuka élte túl ezt a borzalmat, az anyuka és a kishuga nem. Mindenesetre már emiatt is mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kiállítást ha Washingtonban jár. Aztán a java még hátra is van, de arról majd a holnapi bejegyzésben. Ezután a szálláshelyre metróztunk, ami nagyon klassz volt, de az ára is... Este pedig vissza a citybe. Sötétedésre értünk a fehér házhoz, és utána végig jártuk majd az összes monumentet és emlékművet. Gyönyörű a város, de szinte semmi élet nincsen benne. Mintha egy ókori görög városban sétálnál, de tudod, hogy mindenki aki a környéken van csak turista. Kicsit furcsa érzés. És ráadásul sehol egy kajálda vagy gyorsétterem. Semmi. Úgyhogy a túránk vége felé már az éhhalállal viaskodtunk. De megérte. Azt hogy mi mindent láttunk, majd Zsófi felsorolja ő jobb ebben, meg mára ki is égtem, és ahogy Kurt Cobain mondta annó: It's better to burn out than to fade away... Vagy valami ilyesmi. :)

Majd éjfél volt mire hazaértünk hulla fáradtan, de abszolut elégedetten a mai nappal. Ha jobban belegondolok az egyik legfrankóbb napunk volt ez alatt a két hét alatt.

megint itt didergunk a hotel aljaban :) es most meg Peti is kitart egyelore... :)

ma meg tobbet gyalogoltunk mint tegnap, nehany parkon keresztul a Franklin Muzeumig, ahol tudomanyos csodak palotaja stilusban okosodtunk es jatszottunk :))))))

meg a csillagos eget is megfigyeltuk a planetarium sotetjeben, de a 3D-s vetitesekre mar nem maradt ido...

kovetkezett a Rodin Muzeum: gyonyoru epulet es hihetetlen modon eltalalt szobrok.. (itt szeretnem felhivni Peti anyukajanak figyelmet arra a tenyre h Petike folyton ragja a kormet mint ebben a pillanatban is... sokadszori raszolasom ellenere!!! grrr) tenyleg muremekeket lathattunk.

szep setanyon ertuk el a Philadelphia Museum of Arts-ot, amihez hatalmas lepcsosor vezetett monumentalis szobrokkal es szokokuttal... lenyugozo latvany, a belseje is: azsiai muveszetet es europait bemutato kiallitasokat lattunk: elethuen berendezett mediterran udvar, japan hazikok, aztek ill. hindu templomok...

a setany utana a folyoparthoz vezetett ahol tunderi csonakhazak sorakoztak... + a feketek szuper zenere tancoltak gorkorival :)

meg 1 gratis mara :) mondjatok ki gyorsan hangosan hogy Southern Style Chicken Sandwich :))))))))))

Zsofi:

Hat ma nyakunkba vettuk a varost, megint sikerult lefarasztanunk magunkat :)))

Megneztunk sok sok emlekhelyet, megismertuk Amerika alakulasat es a szabadsag mozgalmakat, lattuk hol ult ossze eloszor a szenatus es merre setalgatott Benjamin Franklin :)

szuper profi modon van itt osszerakva az emlekpark, meg eredeti jelmezbe oltozott emberkek is maszkalnak :)

Lesetaltunk a folyo partra is, gyonyoru regi hajok voltak kikotve es oceanjarot is lattunk :) nagyon hangulatos hely... aztan lejutottunk amerika legregebbi utcajaba is, de a regi stilusu (angolos voros teglas) hazakkal tarkitott kornyeket is bejartuk... nagyon szep utcak, takaros hazak es gondozott novenykek a kapualjakban :) nagyon jol bemutatja a kozpont az 1700-as evek beli Philadelphia-t!

iszonyatosan meleg volt ma, igazi hoseg ami nem europai embernek valo :)))))))) egy kis napszurast is kaptunk szerintem, igen bagyadtak voltunk, de hus helyet azert volt nehez talalni, mert benn mindenhol olyan durva legkondi van, hogy tokeletes alkalom a megfazasra... itt is megint didergek :(

este meg beugrottunk nehany helyre (Gergonek szereztunk meglepit :) + az itteni Hard Rock Cafe-t is megtekintettuk, ahol a NY-ival ellentetben, vegre volt megfelelo meret egy szuper polobol Petinek :)

szep napot Mindenkinek!***

Peti:

Ma tolem csak par mondatra futja mert a suvito legkondi epp keszul lefagyasztani a fejemet. Szoval... Ma gecimeleg volt, de telleg. Megolvadtam. Viszont cserebe lattam vagy 5 Ford Mustangot is, ezekrol persze fotot is keszitettem :) Peti orul. Es Philadelphia sokkal szimpatikusabb varos mint New York. Persze izginek izgi volt sz is, sot, de ez sokkal elhetobb. Es a negerek nagyon szimpatikusak. Es hihetetlenul lazak. Szoval metal ez a varos...

Epp itt ulunk a hotel hallban, ugyhogy ebbol kovetkezik, hogy szerencsesen megerkeztunk. :-)))))

Kalandos volt az ut, mert majdnem lekestuk a vonatot es a sietsegben otthagytuk Lara-nal a meg itthon elkeszitett es kinyomtatott Philadelphia leirasunkat... :) de sikerult! egy atszallassal Trenton-ban bo masfel ora alatt ideertunk...

ahogy erzekelhetitek is, angol a billentyuzet, ugyhogy lassabban megy a potyoges :)

most ritkabbak leszunk, mert engedelmetekkel inkabb a varosnezesre forditanak az idot... :))))))))))) de csak az a szent cel eltet kozben minket, hogy Nektek fotokat keszitsunk :)))

nagyon erosen suvit itt a gepnel a legkondi, teljesen szetfagytam, Peti meg mar fel is ment, mert nem birta ezt a hideget... ugyhogy ezek most hosiesen begepelt mondatok :)))

Ma delutan ismerkedtunk a varossal, hat sokkal elhetobb mint New York :) pl meg lehet mozdulni az utcan... :))))) es emlekeztet Europara a regi stilusu epuletekkel :) igazi feludules :)

szoval izgalmas par napnak nezunk elibe :)))) meg is neztuk a hiresneves Liberty Bell-t, azaz a Szabadsag Harangjat... tenyleg szep a mondanivaloja! barcsak meg is valosulhatna minden nep szamara...

bementunk egy igazi hangulatos piacra is, ahol vegre lattunk normalis kajakat, sooot inycsiklandozokat :))))no es rengeteg halfelet, elo rakokat, meg jellegzetes olasz, francia es amerikai etkeket...

holnap nagy felefedezo utra indulunk, igy most bucsuzom is :)

joeccakat!***Zsofi

- Bronx Zoo

a legnagyobb varosi allatkert, gyonyoru novenyek, eredeti kornyezetnek megfeleloen berendezett kifutok, gorillak, zsirafok...

- Bronx Botanikus Kert

:) paradicsomi kornyezet

- Bucsu koktel a Planet Hollywood-ban, majd irany haza. Vacsi Lara-val egy palacsintazoban... hat nem kis adag volt megint :)))))))))

- Bodies

- Könyvesbolt

- NYPD múzeum (Hallod ezt Gyuszi? Megvettem a pólódat, remélem M-es kellett)

Szegény Petikét börtönbe csukták, és nagyon hiányzott neki az anyukája :) Aztán Zsófit is letartóztatták :)

- Kikötő

- Rockefeller Center tour

- Top of the Rock éjszakai körpanoráma a Rockefeller Center tetejéről. Állat...

Mivel már itt is hajnal kettő, ezért csak felsorolásszerűen, aztán ha nyugdíjasok leszünk meg időnk is lesz akkor biztos írunk egy könyvet vagy valami ilyesmi...

- NBC Studio Tour

- Radio City Music Hall behind the scene tour

- 3 órás sétahajózás Manhattan körül

Peti:

Tegnap a Centrál Parkban és környékén voltunk. Maga a park szép és nagy, de annyira nem nagy szám mint azt előtte gondoltam volna. Olyan mint a Margit sziget csak kicsit nagyobb meg kicsit szebb :)

Egy rövidebb séta és kávézás után a MARS 2112 étteremben ebédeltünk, bár még egyáltalán nem voltunk éhesek, csak Zsófi barátnőjének a repülője délután indult és ő is szeretett volna eljönni velünk. Maga a hely elég vicces, egy izgő-mozgó rángatózó űrhajóval lehet lejutni a Marsra, ahol pirosas fényben úszik minden. Hangulatos, bár nekem kicsit gagyi volt. A kaja meg drága volt és semmi extra. Ez amúgy is igaz itt, hogy nagyon egysíkú az étkezésük, szinte mindenhol ugyanazt a tízféle kaját lehet kapni, és én már nagyon unom, illetve várom hogy megint otthon legyünk és ehessek valami jó kis hazait :)

Étterem után a parkon keresztül elsétáltunk a New York természettudományi múzeumba, ami viszont hihetetlenül profi módon volt megcsinálva. Mivel nem akartunk egy egész napot rászánni ezért kicsit sietős volt a dolog, és mivel 5:45-kor zárnak (ekkora baromságot) ezért mindent meg sem tudtunk nézni. Viszont láttunk dínókat, állatokat a világ minden tájról, az emberiség történetét népcsoportokra osztva és még nagyon sok mindent.

Na ezután már kezdtük úgy érezni hogy lassan 2 centivel alacsonyabbak leszünk, mert annyi lekopott a lábunkból, úgyhogy leintettünk egy szimpatikus néger srácot a Centrál parkban és vele indultunk biciklitaxin felfedezőútra. A srác másfél éve jött afrikából, ezért elég könnyen megértettük egymást a frenetikus angol tudásunkkal :)

Illetve mindketten 80-asok vagyunk, úgyhogy öszze is haverkodtunk. (yeah, cool)
Maga a bringás taxitúra nagyon állat volt, néha megálltunk fotózkodni, és végre lett pár jó közös képünk, ugyanis a srác afrikában esküvőkön fotózott mint hivatásos fotós :) Mázli.

Na ezután mivel újjászülettek a lábaink még gyalog is kolbászoltunk egy kicsit a parkban, aztán irány gyalog a Planet Hollywood, onnan a Cold Stone, ahol a legkisebb adag fagyit választva is akkora adagot kaptunk, hogy a végén már a fülemen is fagyi folyt ki. Itt akkora adagot adnak mindenből hogy én teljesen készen vagyok. Az utolsó két nap már nem is vacsoráztunk, mert egyszerűen nem férne belénk...

Najó, ma megint hosszú napunk lesz úgyhogy abba is hagyom...

Zsófi:

Kedves Olvasó!

Elérkezett a nagy nap: a két magyar felfedező önállóan indult útnak New York-ba! :) Lara kitett minket a vonat állomáson, aztán igazi NY-i ingázókként az elővárosi hálózatot használtuk. :)  Furcsa módon rajtunk kívül csak kisebbségek akartak vasárnap reggel 8-kor bejutni NY-ba... Bár ma már talán nem is találó a kisebbségek kifejezés.

Peti megvette várva várt fényképezőgépét, persze rosszat adtak végül... Először ezt cseréltettük ki a világ legnagyobb fotós boltjában :) , aztán irány a Madison Square Garden aréna. Egy órás vezetett túrára indultunk, bejártuk a nézőteret, folyosókat, clubot, VIP páholyokat és az öltözőket is :) Tudtátok, hogy a kosarasoknak külön magasított ajtók és üdítő hűtők vannak? És hogy az egyik kosarasnak 55-ös a lábmérete? Láttuk a cipőjét :) No meg megtudtuk azt is, hogy rakják le a jeget a hoki pályához :)

Utunk következő állomása a Manhattan Mall volt, majd délután bolyongtunk a vasárnapi bolhapiac forgatagában. Hihetetlen hangulata volt a zenének, táncoló feketéknek, árusoknak és hotdogosoknak.

Az NBC körsétáról épp lecsúsztunk, de remélem még bepótuljuk. :) Rockefeller Plaza fényképezés, majd a Mozgókép Múzeum következett. Ötletes kiállítás: régi felvett anyagokat (TV, rádió) lehet kikérni és meghallgatni. Mi klasszikus 50es évekbeli amerikai reklámokat néztünk, hát egy élmény volt :-DDDD

Estére teljesen el is fáradtunk az újabb extra adag gyaloglástól, így egy kis vásárlás után 21kor indultunk a vonattal. Az időjárást itt lehetetlen kiszámítani: eddig csak az volt a baj, hogy hatalams hőség kinn, majd bemegyünk akármilyen épületbe, olyan erős a légkondi , hogy csontig hatol a hideg. Ma reggel már alapból fáztam mert hűvös idő lett hirtelen (2 napnyi nedves fülledt után), erre jöttek a jéghideg légkondik. :-))) De délutánra megint meleg lett kinn... Annál hidegebb újfent a vonaton hazafele... Már értem miért visel mindenki hosszú farmert... :)

Peti:

Fotóztam nektek amerikai wc-t és amerikai piszoárt :) Lehet örülni. Amúgy Zsófi már megint mindent leírt, úgyhogy nekem semmi nem maradt. Najó, ha már írni kezdtem... Egy kosármeccs után a Medison Square Gardent 4 óra alatt át tudják alakítani jéghokihoz, így egy napon lehet akár kosárgálát és hokimeccset is tartani. Illetve a jeget 5 rétegben viszik fel, és mínusz 15 fokon hűtik. Na meg az is érdekes volt nekem, hogy a relikviák számából arra következtettem, hogy a My name is Earl-t majd annyira kedvelik itt, mint a Jóbarátokat... Meglepő, bár nekem is nagyon bejött az első évad. Aki nem látta eddig az mindenképpen húzza le. Najó, mára ennyi, mert holnap megint rentgeteg séta vár ránk, ugyanis a Centrál park és környéke következik.

Sziasztok!

Csak nagyon rövidek leszünk, mert hullák vagyunk és már éjfél lesz... És holnap korán indulunk NY-ba :)

Repül az idő ugyanilyen sebességgel fárad a talpunk is... :) Renegeteg álltunk és gyalogoltunk az elmúlt napokban. Megértünk egy amerikai augusztus 20-át :))) és egy szombati szabadság szobor nézést is...

Pénteken felmentünk a világ leghíresebb irodaépületének tetejére. No ez nem volt semmi. Olyan sor volt és ellenőrzés, hogy az ember mindig elgondolkodik megéri e ez az egész cécó... Aztán fenn úgy éreztük, csak megérte :)))

Pont útba esett a Madame Tussauds, így lekaptuk magunkat néhány hírességgel. :)

Végre volt alkalmam puszit adni Hugh Grantnek :)

Peti pedig megtalálta az észben hozzá illő társaságot :)

Délután pedig legyalogoltunk a folyóparta tüzijátékot nézni, már este 19től ott tobzódtunk és még később is kezdték 21-nél. Grrrrrrrrr... Na ez tényleg nagyon elfárasztott minket... És esett az eső persze :))))) Laráékkal áztunk szarrá az ominózus aug. 20-án itthon, úgyhogy eldöntöttük többet tüzijátékra nem megyünk együtt :)))))

Ma pedig szabadság szobor + ellis island volt a célpont: olyan őrületesen hatalamas kígyózó sor volt amilyet életemben még nem láttam. De mi kitartóak vagyunk... És egyszer vagyunk NY-ban... Öööö ekkor elkezdett szakadni az eső is...

Szóval nem semmi munka volt átjutni. Mi is kaphattunk ízelítőt az emigránsok életéből. Ennyi nációt kis helyen tolongva ritkán látni. Igazi hangulatok voltak: az éppen előtte álló nép himnuszát lepengető néger muzsikustól a kisbabát dajkáló indiai nőn keresztül a WC-n - Peti sorozatánál maradva... - idős anyját támogató japán asszonyig.

A szobor lenyőgüző, az emigránsok útját bemutató múzeum még inkább...

Este egy kis Macy's aztán vacsi a Planet Hollywood-ban :)
Most meg már tényleg aludnunk kell :)

Zsófi:

Sziasztok! :)

ez a nap is tele volt izgalommal :) nekivágtunk felfedezni az óceán partot :)

készültünk a piknikre, vettünk szenyákat a boltban, amit előtted raknak össze és persze eletronikusan egy érintőképernyőn lehet megrendelni: beállítva milyen bucival milyen öntettel, zöldséggel stb. :) aztán irány a part! egy nemzeti parkba mentünk... megnéztük amerika legrégebbi világítótornyát, ahova 91 lépcsőfok vezetett :) de a kilátásért megérte :)

aztán lementünk egy csendes partszakaszra, ahol csak néhány autó volt a parkolóban.. hát utólag megértettük miért! farkaséhesen meneteltünk az égető kavicsos homokban, hogy végre együnk :) le is telepedünk mire jönnek a legyek... na most, ezek nem akármilyen legyek voltak... de tényleg :) úgy csíptek hogy csak na.. érzésre rosszabb volt mint a szúnyog! szóval képzeld el ahogy ott leülsz az idilli környezetbe és hirtelen rádszáll vagy 6-7 legyecske és megharapdálja a lábad :))) hát először a vízhez menekültünk de ott se bírtuk sokáig, úgyhogy nekiálltunk izzadva visszavonulni  a pakkokkal a kocsihoz.. ami azért volt nehéz mert nem volt szabad kezünk elzavarni a lábunkról a legyeket.. tehát tehetetlenül tűrtük... :)))))))))))

no de túléltük ezt is :)))) Manhattan-ről jó fotókat tudtunk azért készíteni :) nekivágtunk 1 távolabbi partnak... tippeltük is, hogy most majd jönnek a gyilkos madarak.... no de nem jöttek hálistennek :) gyönyörű volt a part, és hatalmasak a hullámok :) hihetetlen erővel taszítottak a földre, meg is üttöttem a térdem többször :) hősi sérülések :))) hiába próbáltam minden erőmmel felállni, csak egyre előre utána meg hátralökött... a természet ereje újfent...

szóval összegzésként az óceán korántsem olyan mulatságos dolog :)))) mindenféle veszélyeket rejt... de lenyűgöző is egyben...

Peti:

A muklim olyan frankón leírta a mai napot, hogy nem is érdemes több szót vesztegetnem rá. Viszont ha már ilyen jól összehasonlítottam a wc-ket, az előző bejegyzésben, most következzen a közlekedés. Hát hihetetlen, hogy utak és közlekedés tekintetében mennyivel előttünk járnak. Itt az alsóbbrendű utak is olyanok mint nálunk az autópályák. A két irány sehol nem találkozik egymással lévén köztük vagy két méter növényzet, és van vagy 3-4 sáv irányonként. Gondolom azért persze falun más a helyzet, mindenesetre akkor is megdöbbentő ezt látni. Amin viszont csodálkoztam, hogy az utaik minősége viszont vetekszik a mieinkkel, és nem éppen jó értelemben. Szóval elég kettős a helyzet...

Na mára ennyi, lassan szunya, mert holnap korán megyünk NY-ba.

Zsófi szerint a cím inkább Találkozás New York City-vel kéne legyen, de hát a laptop az én ölemben van, így a döntés az enyém volt :)
Ja és annyit még leírnék a bloggal kapcsolatban, hogy érdemes a régi postokat is meglesni néha újból, mert képeket teszünk fel mindig utólag, illetve Zsófi is néha utólag ír hozzá dolgokat. Szóval olvassatok minket :)

Zsófi és Peti (ezt most kivételesen közösen írjuk):

Hát eljött ez a nap is, nekiindultunk felfedezni New Yorkot. Ez még inkább csak egy ismerkedés volt, mert most még csak egy fél napot tölötöttünk ott. Mikor beértünk kocsival a városba, nem győztük kapkoni a fejünket, de volt is rá időnk, mert olyan dugó volt, hogy még fényképezni is tudtunk az álló kocsiból :)

Hatalmas házak mindenfelé amerre csak a szem ellát. Egy kis kitérő, de épp két mókus kergetőzik a melletünk álló fán. Rengeteg mókus van errefelé. Szóval araszolunk a dugóban, és körülöttünk az a feeling, amit edig csak a filmeken láttunk. Sárga taxik mindenfelé, embertömeg az utcán. Aztán végre beértünk a parkolóházba, ahol olyan verdák parkoltak hogy nem tudtam hová kapjam a fejem. Porsche, Viper, hatalmas dzsippek és még sorolhatnám.

A legmegdöbentőbb az volt mikor kiléptünk a parkolóból és meghalottuk NY-ot. Hihetetlen zajos: hangzavar, emberek, beszéd, kiabálás, építkezés, dudálás, autók, csilingelő biciklitaxik... egyszerűen még a saját hangomat se hallottam...

Gyönyörű magas házak között sétáltunk végig a nevezetes utcákon, majd betértünk egy könyvesboltba. Be is szereztünk néhány szuper akciós példányt :)))) Zsófi kedvéért :)

Eután következett a Macy's New York... hát az megintcsak lélegzetelállító volt: mentünk fel a mozgólépcsőkön: hatalmas  alapterületen újabb és újabb szintek, szuperelegánsan berendezett kínálat, hatalmas választék, még szemmel se tudtuk végigpásztázi az egészet, s végül felértünk a !kilencedik! emeletre. Picit elment az idő :))))) és Peti morci volt, hogy nem értünk a férfi részleghez :))) mint utóbb kiderült az !külön épületben! volt :))))))))))

Voltunk egy NY szuvenír boltban is, ahol mindent kehet kapni, amit el tudsz képzelni... többek között ezerféle hűtőmágnest :) hallod ezt Márti? :)) nehéz dolgom lesz...

Útközben találtunk NY-i zsarukat is :) Petinek lett közös NYPD-s fotója, ezt külön Gyula figyelmébe ajánljuk :)

Hamar elment a nap, jöhetett a vacsi a TGI's Friday-ban: eddigi legfinomabb élményünk volt :) igazi amerikai desszertekkel: végre Peti is megkóstolhatta a cheesecake-et :) sajttortát :) + peanutbutter cake :) mogyoróvajas volt a másik...

Kilépve a kajáldából már NY fényeivel tárult szemeink elé...

villódzó reklámok, neonok, világító felhőkarcolók, hatalmas élet volt este 22kor is, embertömeg, boltok... a nagyobb kereszteződéseken őrület: rendőrök irányították át az autókat + embereket idegesítő sípot fújkodva... rá is fért, mert amúgy sokan a piroson mennek át folyton....

Na Zsófi végül csak átvette az irányítást, na mind1. Azért a végére akkor egy kis pisitéma, hogy a rajongók ne csüggedjenek :) Íme egy wc összehasonlító tanulmány:

Az amcsi wc-k nagyon furák. A csészében állandóan áll a víz, így elég nehéz csobbanásmentesen alkotni :) Balázs biztos tudna rá valami jó kis receptet. És amikor lehúzod itt is hihetetlen brutál vákum szippantja ki az egész tartalmát. Elég durva (dúúúrva). Majdnem mint a repülőn :) Épp ezért bár van wc kefe de szinte sosem kell használni. Amúgy korrektek és kulturáltak az itteni wc-k. Najó, abbahagyom, mert Zsófi már ezért is ki fog nyírni :))

Peti:

Hát eltelt a második nap is. Csak úgy repül az idő. Elég furcsa érzés hogy nálatok már az ebédidő is megvolt, mi meg most keltünk, ráadásul nem is későn. A szervezetet viszont nem lehet becsapni. Este 10-kor (otthoni idő szerint hajnal 4) már alig bírjuk nyitvatartani a szemünket. De elvileg pár nap és ebbe is belerázódunk.

Tegnap reggel egy igazi amcsi reggelivel kezdtünk, mégpedig joghurt reggelizőpehellyel. Fincsi volt. Aztán sétáltunk egyet a környéken. Ez New Jersey elég nyugis része, amolyan igazi régi típusú amcsi házakkal. Elég szép. Aztán voltunk egy parkban, meg az egyetemen, ami ha minden igaz öregebb mint maga az USA (1776).

Hohó, most jut eszembe hogy a reptéri flash meg az első este majdnem ki is maradt a blogból. Szóval amikor megérkeztünk a géppel, egy csomót kellet várni, és végül hatalmas teleszkópos buszok jöttek értünk, mert minden kapu foglalt volt. Aztán irány a vámosok. Elég durva milyen kacskaringós úton vezetik a népet a beléptetőkapukhoz, ami így üresen kicsit értelmetlennek tűnt, de az egyik nő mesélte mögöttünk, hogy karácsonykor full tele van az egész, és órákig kell sorban állni mire bejutsz. Hát most nekünk hálistennek nem kellett csak 10 percet várni. Minden rendben volt, így pár perc és beléptünk az USÁba :)

Én innen datálom az ittlétünket. Amúgy annyira más minden mint otthon, hogy el se lehet mondani. Egyrészt az emberek nagyon szinesek. Mármint bőrszín tekintetében, ami nagyon fura, mert nálunk elvétve látni négereket (bocs Miki, afroamerikaiakat :)), itt meg minden második ember az. Illetve minden óriási. Hatalmasak az épületek a terek, az utak, a kocsik, az emberek, a kajadagok. Az utolsó kettő között véltem némi párhuzamot felfedezni :)
Aztán a megérkezésünk után egy óra autókázás, aztán egy gyors fogkefevásárlás, utána meg irány vacsizni. Gigamega adag, ami nekem még úgy is sok volt, hogy a felét másnap ebédre ettük meg.

Na viszzakanyarodva a tegnapi napunkhoz - ami tulajdonképpen a vacsi ebédre való meghagyásával össze is ér az előző mondattal - az egyetem után vettünk egy telefont meg hozzá kártyákat, illetve caffebeans-t. Hát az valami isteni. Ha mákotok van, akkor viszünk majd haza is, és nem eszem meg az egészet a repcsiúton :) A shoppingolás után haza, ahol megettük a tegnapi kajamaradékot, aztán meg irány a Macy's. Na ez is hatalmas.
A vacsi a Taco Bell’s-ben, utána meg a Producers Broadway előadás a helybeli parkban.

Eddig szuper :)

Zsófi:

tegnap voltunk vásárolni :) elmentünk a Target-be, amit az otthoni Corához tudnék jóindulatúan hasonlítani, de annál is sokkal rendezettebb és szebb :) a kínálat mindenből óriási! sokkal több íz, sokkal több fajta... a képeslapok vagy 4 hosszú soron sorakoznak... az én országom :)))))) itt mindent el lehet intézni, pl. kuponokkal kártyákkal: telefont, ajándék masszázst, iphone-re zenét ajándékba és még sorolhatnánk... nekünk is lett mobilunk 1500 Ft-ért :-DDDDDDDD

megálltunk 1 benzinkútnál inni valamit... hát az vmi fantasztikus: tudsz magadnak gyorskaját csinálni az ottani mikróval, kávékat és hideg italokat összerakni... ki is próbáltuk az amerikai kávét, amiről mindig azt gondoltuk, hogy rossz :)))) hát bele lehet rakni tejet, tejszínt, jeget, mogyorószirupot, vaníliát stb :))) isteni fincsi lett :))))

délután mentünk a mall-ba :) plázásás, Macy's (hatalams kínálat újfent 3 szinten), TacoBell, Hagen-Dazs fagyi... :) érdekes hogy itt nem divat plázacica stílus: én voltam alulöltözve rövidnadrágban :))) kiváncsi leszek NY-ra :)

este a színdarab is élmény volt: mindenki vitte a saját székét és szép rendezett sorokban leültek a szabadban a parkban... az autókat lehetett a gyepen hagyni :) nálunk el sem tudok képzelni 1 ilyen rendezvényt: az emberek rögtön elfoglalnák mások székét :-DDD

Peti:

Na csummantás evribádi!

A repcsin ülünk immár több mint 4 órája, úgyhogy gondoltam írok nektek pár sort. Elég szuper helyünk van, bár egy picit amúgy csalódtam a repülőgépek kényelmében, mert kb egy turistabusz kényelmi szintjével ér fel. Nem fér el a lábam, fáj a nyakam ha aludni próbálok és még sorolhatnám :)

Na mindegy, viszont ablak mellett ülünk, a kilátás állat, az indulás meg mégállatabb volt. Most repültem először, de nagyon nagyon élveztem ahogy az ülésbe paszírozódva elkezd a gyomrom táncot lejteni a testemben.

Amúgy már a kaján is túl vagyunk, sőt, eddig kétszer a világűrbe szippantotta a wc is a kisdolgomat. Ez elsőre azért megijesztett, mert a wc papír is lobog a szélben ahogy a vákum kiszippantja a pisit. Másodszorra vizont már állat volt, mert tudtam mire számítsak. Arra azért kiváncsi lennék hogy ez ilyenkor hová is kerül.

Egyszerűen irány a lég? Elképzelem ahogy... Najó inkább nem képzelem el... Mondjuk azt hogy elporlad ekkora magasságban és beépül a következő esőbe :) Ez egy szimpatikus gondolat...

Már a harmadik filmet vetítik amúgy, de elég kicsi a tv, úgyhogy engem ez nem köt le. Zsófi azt nézi épp. Illetve az előbb volt egy elefántos rajzfilm, ami nem lehetett túl régi, és nagyon aranyosnak tűnt. Majd rákeresek mi lehetett a címe, mert azt majd otthon meg kell szerezni.

Meg közben kitötöttük a belépési papírokat is, meg a vámpapírt. Na mondanom sem kell a vámmal nem idefele lesznek gondok :)

Eddig még csak repcsis képek vannak, úgyhogy lehet hogy az első postba nem kerül még kép, ráadásul egy kártyaolvasót is vennem kell még idekinn. Najó, meguntam, úgyhogy egyelőre ennyi, aztán ha lesz kedvem meg időm majd ha megérkeztünk még írok nektek.
 

Zsófi:

no megérkeztünk  :))) a repülés igazi élmény volt, de az a rengeteg várakozás...

a repülőtér egy igazi kis kavalkád a világ népeiből... kínai, indiai, zsidó, fekete no és amerikai :) mint például a pilótánk aki igazi, elnyelős, vadnyugati laza stílusban beszélt.. (ok guys, just sit down...) hálistenek csak leszállás után hallottam, akkor már mindegy volt, hogy egy ilyen férfi kezében volt addig az életünk :))))))))

a reptéren Lara várt minket, jó érzés volt meglátni :-DDD kinn már rögtön éreztem a párás levegőt, ill. a kocsiból láttuk az óceánt... végig tipikus amerikai házak, autók, utak...

New Jersey 1 órányi autókázásra van van NY-tól, átmentünk 1 hatalmas hídon is, amin két szinten mentek az autók! Lara valami tündéri helyen lakik, igazi kisváros: nincs kerítés, zöld gyep, autóbeálló, jellegzetes amerikai házikók, csend, béke, kocogó nyugdíjasok, hatalmas autók, gondozott kertek...

egy tipikus diner-ben vacsoráztunk... direkt nem menüt kértünk mert abban lett volna desszert is :) egy sima tésztát kértem csirkével... kellett hozzá választanom levest, saláta öntete + innivalót :) aztán kihozták a csirkés levest, isteni finom volt... aztán jött a saláta.. hatalmas adag: akkor éreztük Petivel, hogy jóllaktunk :) mire hatalmas tálon elém raktak két hatalmas szelet husit + 1 !külön! tálon a nagy adag tésztát... el se akartam hinni... hát meg is maradt másnap ebédre a 2/3-a :))))))) az innivalót persze ingyen újratöltik :) és mndig adnak 1 pohár friss vizet alapból :))))) nem semmi :-D