Zsófi:
Szerda reggel gyors pakolás, ami megint nehezen ment, mivel előző este értünk haza későn Washington-ból. A ruhák még nem száradtak meg a szárítóban, ezért először elmentünk az autó kölcsönzőbe. Egy szinte fekete (hivatalosan sötétkék) Dodge-ot kaptunk (autó típusról Petit bővebben :) amit mikkamakka stílusban Dodgi/Dodgee-nak hívtunk :))
Ő lett társunk a nagy túrára, felszerelkeztünk 1 hatalmas térképpel, aztán indulás. Na a kezdet ijesztő volt. Rögtön eltévedtünk, megálltunk, átszambáztam az úttesten 1 árushoz, aki nem akart segíteni, merthogy sok a dolga. jó, találtunk 1 benzinkutat végül, ahol inkább kifejezték az amerikai vendégszeretetet :)
7 órás utunk volt a Niagarához :) utána már csak egyszer hittük, hogy eltévedtünk, mert ijesztően nagyok voltak az exit (kijárat) számok, ami a térkép szerint már északon volt :))))))) de aztán rájöttem, hogy más színt kell nézni a térképen :)))))))
Átértünk Kanadába végre :) a szállásunkat persze Peti a nagy sietségben nem írta ki, így találomra néztük az utcákat, hátha meglátjuk. Megláttuk. :) Örömteli tusolás után, ahogy lemostuk az út porát indultunk a vízeséshez.
A csöndes utcánkból mintha hirtelen az olasz tengerparti nyaraló övezet központjában találtuk volna magunkat. Őrült fények, emberek, vendéglők, szellemkastélyok, vidámpark, hangos zene, turista csalogató gagyi látványosságok tömkelege. Nem is gondoltuk, hogy ilyen nyüzsgés lesz este 11-kor. Még éjfélkor is hasonló környezetben sétálhattunk. Felültünk egy óriáskerékre, majd közelebbről is megnéztük a kivilágított vízesést. Nagyon szép volt de azért kissé csalódottan baktattunk haza, egyrészt a nemvárt túlzott turista paradicsom miatt, másrészt a vízezés kis mérete miatt. :) Ettől még isteni vacsit ettünk végre és Zsófi vidáman pattogott a szállás fele a kis beteg Petijével.
Másnap kaptunk kárpótlást :)))) Kiderült, hogy csak 1 része volt kivilágítva, és nappali fényben lenyűgöző volt az egész. Közelebb mentünk hajóval, sőt bele is mentünk a vízesésbe kicsit ami garantált özönvizet jelentett. De használtuk a filmekből jól ismert kék esőkabátot. Igazi élmény volt ilyen közelről érezni az erejét. Átmentünk az amerikai oldalra is, ahonnan meg a tetején mászkálhattunk és fenntről nézhettük meg. Megint kaptunk egy kis napszúrást, mert őrjítő meleg volt és tűző nap, úgyhogy bágyadtan vonszolódtunk át a másik vízeséshez. Gyönyörű volt megintcsak. Egy kis hidratálás után, folytattuk autós túránkat egy spontán kiválasztott következő állomás felé: Finger Lakes.
A Finger Lakes New York állam borvidékén található, kvázi nagyobb méretű balatonokat jelent. :) az első szimpatikus helyen megálltunk szállást keresni, mert már későre járt az idő. Kicsit drágább lett, mint amit akartunk, de a fáradt banda inkább elfoglalta. Rögtön elmentünk a kinti fűtött medencét kihasználni, de már bezárt este 9kor. :((((( Így maradt reggeli feladatnak. isteni jót aludtunk a hatalmas ágyon, Petit kúráltuk, aztán másnap kipihenten indultunk megnézni a tavat.
Útba ejtettünk egy régi történelmi hangulatú városkát, ami tiszta Pleasantville (láttátok?) hangulatú volt. Minden tündéri volt benne és közvetlenül a tóparton feküdt. Vettünk 1 New Yorki borocskát is a későbbiekre.
Délután folyattuk utunkat a hegyek felé: irány az Adirondack Mountains.
