Peti:
Tegnap a Centrál Parkban és környékén voltunk. Maga a park szép és nagy, de annyira nem nagy szám mint azt előtte gondoltam volna. Olyan mint a Margit sziget csak kicsit nagyobb meg kicsit szebb :)
Egy rövidebb séta és kávézás után a MARS 2112 étteremben ebédeltünk, bár még egyáltalán nem voltunk éhesek, csak Zsófi barátnőjének a repülője délután indult és ő is szeretett volna eljönni velünk. Maga a hely elég vicces, egy izgő-mozgó rángatózó űrhajóval lehet lejutni a Marsra, ahol pirosas fényben úszik minden. Hangulatos, bár nekem kicsit gagyi volt. A kaja meg drága volt és semmi extra. Ez amúgy is igaz itt, hogy nagyon egysíkú az étkezésük, szinte mindenhol ugyanazt a tízféle kaját lehet kapni, és én már nagyon unom, illetve várom hogy megint otthon legyünk és ehessek valami jó kis hazait :)
Étterem után a parkon keresztül elsétáltunk a New York természettudományi múzeumba, ami viszont hihetetlenül profi módon volt megcsinálva. Mivel nem akartunk egy egész napot rászánni ezért kicsit sietős volt a dolog, és mivel 5:45-kor zárnak (ekkora baromságot) ezért mindent meg sem tudtunk nézni. Viszont láttunk dínókat, állatokat a világ minden tájról, az emberiség történetét népcsoportokra osztva és még nagyon sok mindent.
Na ezután már kezdtük úgy érezni hogy lassan 2 centivel alacsonyabbak leszünk, mert annyi lekopott a lábunkból, úgyhogy leintettünk egy szimpatikus néger srácot a Centrál parkban és vele indultunk biciklitaxin felfedezőútra. A srác másfél éve jött afrikából, ezért elég könnyen megértettük egymást a frenetikus angol tudásunkkal :)
Illetve mindketten 80-asok vagyunk, úgyhogy öszze is haverkodtunk. (yeah, cool)
Maga a bringás taxitúra nagyon állat volt, néha megálltunk fotózkodni, és végre lett pár jó közös képünk, ugyanis a srác afrikában esküvőkön fotózott mint hivatásos fotós :) Mázli.
Na ezután mivel újjászülettek a lábaink még gyalog is kolbászoltunk egy kicsit a parkban, aztán irány gyalog a Planet Hollywood, onnan a Cold Stone, ahol a legkisebb adag fagyit választva is akkora adagot kaptunk, hogy a végén már a fülemen is fagyi folyt ki. Itt akkora adagot adnak mindenből hogy én teljesen készen vagyok. Az utolsó két nap már nem is vacsoráztunk, mert egyszerűen nem férne belénk...
Najó, ma megint hosszú napunk lesz úgyhogy abba is hagyom...
