Peti:

Na hogy ne mindig Zsófi írjon, most én következem. Eddig itt szunyáltam mellette, amíg pötyögte az előző mármár Háború és békét megszégyenítő hosszúságú bejegyzését. Itt most épp nagyon durván meleg van, hiába van még csak reggel kilenc. Najó, tudom hogy ez senkit nem érdekel, jöjjön a pénteki nap.

Végül késő délután értük el a hegyek lábát, és Zsófi már jó előre parázott hogy nem találunk majd szállást, és a sötét utakon fogunk késő éjjel bolyongani egyedül. Na ehhez képest egész komoly forgalom volt az utakon. Amikor az első tavat megláttuk majd leesett az állunk. Tudjátok hogy nagyon hegymániásak vagyunk, úgyhogy várható volt hogy tetszeni fog nekünk ez a környék. Na igen, végülis ezért is jöttünk erre :)

Szóval az első tó, ami gyönyörű és elég nagy is volt, még rajta sem volt a térképünkön, úgyhogy kezdtük sejteni a többi tó méretét... Itt meg is álltunk vacsizni, ami utólag nem volt olyan jó ötlet, mert nem ettünk valami finom vacsit, de lassan ezt is megszokjuk. Illetve ha már kaja, bár a főétel zsíros volt és sok és még sorolhatnám, a leves viszont isteni volt. Gombakrémlevest ettünk, mégpedig olyna finomat, amit eddig csak nagyon ritkán. Mondhatni anyukám gombakrémlevesét megszégyenítő volt. Aztán indultunk tovább. Majd minden utunkba eső tónál megálltunk pár percre, az egyik partján még őzikékkel is találkoztunk, akik éppen kaját kunyizni jöttek az apartmanok közé a hegyekből. Zsófit majdnem el is gázolta az egyik.

Most keltem, úgyhogy kicsit összeszedetlen vagyok még, de hát ez van :)

Mivel kezdett sötétedni, lassan szállás után kellett néznünk, és mivel az előző nap elég drága volt a szálloda most kicsit olcsóbb kategóriát kerestünk. Hát találtunk is :) Igazából ennél a tónál ez volt az egyetlen szálláshely, így nem sok esélyünk volt válogatni, de ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor az a borzalom szó lenne :)

A fürdőszoba úgy nézett ki, hogy végül a cicamosdás mellett döntöttünk, és a zuhanyzót nem mertük kipróbálni, majd ha feltöltök pár képet asszem megértitek miért. Az ágyak talán a második világháború környékéről maradhattak hátra az utókornak, sófié úgy himbálódzott a hatalmas rugókon, hogy reggelre tengeri beteg is lett. :)

A másik nagy előnye a szállásunknak, hogy a környék egyetlen kocsmája fölött volt, így hálistennek "nem" volt nagy hangzavar egészen hajnal kettőig. Minden helyi fiatal ide járt, sebaj, ezt is ki kellett próbálni egyszer :)

Amúgy a körülményekhez képest elég jót aludtunk, és korán reggel indultunk is tovább. Vettünk reggelinek valót még előző este, amit az egyik tó partján vadregényes környezetben fogyasztottunk el.

Mivel elég kevés időnk volt csak a hegyekre, ezért komolyabb túrát nem tudtunk tenni, csak kisebb séták fértek bele a feszített programba, hiszen estére már Bostonban kellett lennünk.